Problémám:
Anyagi segítségre lenne szükségem két kamasz gyermekem életének megkönnyítéséhez. Az idősebbik, Zozi, targoncás jogosítványt szeretne szerezni, mert kapott állásajánlatot, ahova ez szükséges lenne. A fiatalabbik gyermekem, Tamás, jogosítványt szeretne szerezni, hogy tudjon segíteni a tesója szállításában most, hogy egyedül maradtam velük.
Bemutatkozás:
Hétköznapi, boldog családi életet éltünk 2013 februárjáig. Akkor egy sportorvosi vizsgálatot követő szakorvosi vizsgálat után közölték velünk, hogy a nagyobbik gyermekünk, Zozi, gyógyíthatatlan beteg. Második mondattal azt mondta az orvos, hogy továbbtanuláson nem kell gondolkodnunk, mert azt már nem fogja megélni. 2015. decemberében egy iskolai karácsonyi ünnepségen a gyermek olyan rosszul lett, hogy azt mondták a kórházban, sajnos hamarosan elveszítjük Őt.
2016-ban sikeres szívműtétet hajtottak végre Zozin. Utána hetekig kórházban volt, úgy nézett ki, hogy sikerült a beavatkozás. Majd egyik pillanatról a másikra összeomlott minden.
A Jóistennek köszönhetően, egy csoda folytán eljutott a hírünk egy külföldi professzorhoz, elmondta nekünk, hogy nagyon nagy baj van, kétségbeejtő állapotban van a kisfiúnk, de ha megengedjük, hogy kivigye egy bécsi klinikára, Ő megpróbálkozna egy teljes tüdőtranszplantációval. 2016. április 6-án Zozin sikeres tüdőtranszplantációt hajtottak végre.
Ez idő alatt a kisebbik gyermekünket, Tamást, egy barát család fogadta be idehaza. Járatták iskolába, mindent megadtak neki és természetesen próbálták tartani a lelket az akkor 10 és fél éves gyermekben, aki pontosan tudta, hogy a testvére haldoklott, aki egy nap arra jött ki az iskolából, hogy a testvére és a szülei hetekre külföldre kényszerültek menni. Borzasztóan megtört a gyermek, de tette a dolgát.
2016. május 27-én jöhettünk újból haza a saját otthonunkba.
Az életünket, a mindennapokat nagyon át kellett alakítanunk, nagyon szigorú szabályokat betartva éljük azóta a mindennapokat.
Én elvesztettem az állásomat, mert Zozinak napi 24 órás felügyeletet kellett biztosítani, ápolni kellett, gyógyszerezni, injekciózni, stb. Ezzel elég nehéz helyzetbe kerültünk, mert a megélhetés napról napra egyre nehezebb volt.
2016. augusztusában rengeteg vizsgálat után kiderült, hogy a férjem gyógyíthatatlan beteg.
Természetesen egy idő után én újra dolgozni kezdtem, Zozi levizsgázott a hatodikos és a hetedikes tanagyagból minden tantárgyból és a nyolcadikat ugyan abban az osztályban tudta folytatni, amelyikből ki kellett vennünk 2016-ban. Sőt, jelenleg a Békésy György Szakgimnázium 13. osztályos tanulója.
Sajnos a transzplantáció utáni élet azon túl, hogy sok lemondással jár, rengeteg plusz kiadást is jelent, mert speciális fertőtlenítőkre, eszközökre van szükségünk, sok mindenben meg kellett változtatnunk az életünket aztán jött még a COVID, ami számunkra extra veszélyes volt.
2020. december elején a férjem egészségi állapota már annyira rossz volt, hogy bekerült a kórházba, ahol elkapta a covidot, melyet sajnos nem élt túl.
Borzasztóan megviselt bennünket, a kisebbik gyermekhez szakember segítségét kellett kérjem és még mindig nincs túl az édesapja elvesztésén.
Azóta próbáljuk megállni a helyünket a nagyvilágban, a kisebbik gyermek közben középiskolás lett, a Kőszegi Evangélikus Iskolában tanul, a nagyobbik leérettségizett, de maradt még a Békésyben egy évet, hogy elvégezze a technikus képzést.
Kérem szépen, ha bármilyen lehetőségük van, hogy segítsenek nekünk, tegyék meg, hogy a gyermekek hétköznapjait élhetővé tehessem!
Mire lenne szükségem?
Zozi lehetőséget kapott, hogy munkába tudjon állni, de egy targoncás jogosítványra lenne szüksége, hogy ezt vállalni tudja, Tamás pedig egy B kategóriás jogosítványt szeretne, amivel nagy terhet venne le Zozi válláról, hogy ne kelljen a tömegközlekedést használnia. Ez ugyanis Zozi esetében nagyon nagy fertőzésveszélyt jelent.
Mikor lenne szükségem a segítségre?
Amint összegyűlik az összeg, a fiúk beiratkoznak a tanfolyamokra.
